Egyszer volt hol nem volt, heted hét országon is túl, messze messze volt egy meseszép erdő. Olyan zöldek voltak a fái mint a smaragd, és rengetek kis állat élt benne. Az erdő közepén volt egy kis tó. Vize kristály tiszta volt, annyira, hogy látni lehetett a tó mélyén úszó apró halacskákat. De becsapós volt a látvány, hiszen hiába próbálta volna az ember kézzel elérni a tó fenekét nem tudta volna....mert a tó feneketlen mély volt.
Itt élt egy apró nyúl család. Egy nyúlházaspár hat pici, ámde igen virgonc nyuszival.A kis nyuszik soha nem nyugodhattak. Ugrándoztak, hempergőztek, egymás hátára ugráltak. A szüleik nem győzték őket óvatosságra inteni. Anyjuk mindig mondogatta: "vigyázzatok...hiába a sok játék és nevetés, ha nem figyeltek akkor a hosszú karmú, ravasz róka elkap titeket. Legyetek mindig óvatosak, egyik szemetek mindig a körülöttetek levő bokrokon legyen."
A nyúl fiak nem sokat törődtek szüleik intelmeivel, hiszen teljes biztonságban érezték magukat. Egy délután, mikor a nap aranyló fénnyel borította el a kis tó melletti tisztást, a nyulak nagy hancúrozásba kezdtek. Több órán keresztül fogócskáztak, és bújócskáztak. Már kezdett sötétedni. A két legkisebb nyúl fiú valamin hajba kapott, és nem vették észre hogy egyre messzebb kerültek a biztonságot nyújtó odútól. Az idő rosszra fordult, és nagy szélvihar támadt.. A közeli öreg tölgy korhadt ágai nem bírtak tovább ellen állni a széllökéseknek, és megadták magukat. Nagy csattanással értek földet, elválasztva a két kis nyulat az otthonuktól.
Ekkor a két kis nyúl (Nyuszgyusz és Nyuszmusz) nagyon megijedt. Próbáltak vissza kecmeregni az ágakon keresztül, de olyan sűrűek és kuszák voltak az ágak, hogy nem tudtak kis tappancsaikkal átvergődni rajtuk.
Visszatértek a domboldalra, és egymáshoz bújtak. Az eső nagy cseppekben hullott selymes bundájukra. Nyuszgyusznak eszébe jutott anyjuk intelme. Nagy szemeivel körülnézett. Mikor először pásztázta át a terepet, nem látott semmi különöset, de mikor másodszor kémlelte a bokrokat, az egyik mögött két sárga szempárt, és egy sötét árnyékot pillantott meg. Felborzolódott hátán a szőr. Tudta, hogy veszélyben vannak. Megbökte kis testvérét, és a fülébe súgta: "amikor szólok pattanj fel és fuss cikcakkban a nagy medve barlangjához....én elcsalom a rókát..."
"MOST"- kiáltotta el magát Nyuszgyusz. Abban a pillanatban a két nyúl felpattant, és villámgyors futásba kezdett. Csakhogy két irányba futottak. Nyuszgyusz volt közelebb a rókához, ezért Az ő utána vetette magát. A róka most már nem rejtőzött, kivillantotta és vicsorgatta fehér, hegyes fogait, vörös bundáját az eső teljesen átvizesítette. Nyuszgyusz nem tekintett hátra, csak a futásra koncentrált. "cikk-cakk jobbra, most balra, gyerünk, egy gyors ugrás jobbra, most megint balra" - mondta magának nyuszgyusz, hogy el ne vétse.
De hiába volt a nagy igyekezet, kicsi volt még, és a róka gyors. Már a fülében érezte a vad róka forró leheletét. Épp egy nagy sziklaoldal mellett futottak el, amikor nyuszgyusz meglátott egy aprócska üreget a kövek között. Arra vette az irányt és zsupsz már bent is volt a biztonságot nyújtó sziklafalak között. A róka hiába próbált utána menni, túl kicsi volt az üreg szája. Nem tudott a nyúl közelébe férkőzni. Így nemsokára feladta a vadászatot....
