2011. szeptember 27., kedd

SOS!!!

Kedves Olvasóm!

A mai napomat nem sorolnám a legjobb napok közé. Úgy érzem, ma igazán a peches emberek közé sorolhatom magam....így mostmár egy kicsit meg tudom érteni őket...miért olyan szomorúak mindig....bár én egy cseppet sem szomorodtam el, csak folyton annyit mondok.....NEM IGAZ, ILYEN NINCS.....de mégis...hogy tovább ne csigázzalak inkább leírom hogy mitörtént.

Az egész azzal kezdődött, hogy festés van nálunk. Az egész nappali tele van szekrénypolcokkal, amelyekből ronda nagy csavarok és szögek állnak ki. Miközben siettem, hogy lefénymásoljam a tanáromnak az angol könyvemet, jól belerugtam az egyikbe. Iszonyatosan fájt. De mivel siettem, nem is törödtem az egésszel. Csak most délután láttam meg, hogy szétszakadt a lábam, és vérzik :( ez aztán a pech....de még nincs vége

Bementem a fősulira szakmai angolra. Sajnos a mi kis jó tanárunk hiányzik, így egy másik csoportba kellett mennem. Legalább 15x ránéztem az órámra....mintha örökkévalóságig tartott volna az óra. A tanár nő pedig csak a tudással rendelkezett....a kiejtéssel sajnos nem. Nagyon vicces volt hallgatni, ahogy fonetikusan jöttek ki az angol szavak a száján. 

Mondhatom igazán felüdülés volt a délután, amikor is találkozóm volt az új angol tanárommal. (mindent a nyelvvizsgáért....:P)
Nos míg vártam, hogy oda érjen, a Deákon ücsörögtem egy asztalnál a Caffé Heaven kiülős részén.

Hirtelen a semmiből ott termett egy hatalmas RTL klub-os kamera, egy mikrofon, három fiatal sráccal. Jaj...meg se tudtam szólalni. Már azt hitték hogy nem vagyok magyar....lehet hogy jobban jártam volna, ha tényleg eljátszom a külföldit.... :)

Megkérdezték mi a véleményem a népszámlálásról.....Nos az igazat megvallva - azon kívül hogy tudom, hogy lesz, semmit sem tudok/tudtam róla - mondtam nekik hogy nincs tv-ém, nem hallgatok rádiót (ember vagyok én? :) annyira nem foglalkoztatnak ezek a dolgok) szóval nem tudok nekik sokat mondani.

Szerintem mindenki ezt mondhatta nekik, mert nagyon erősködtek, hogy felvehessenek. Nos nem tudtam
mit tenni....beszéltem.....amit tudtam.....de szörnyű volt. Egy ép-kézláb mondat sem jutott az eszembe, pedig nem vagyok egy buta ember. A végén, már befogtam a mikrofont, és mondtam, hogy csak vágjanak ki engem a filmbő.......azt mondták nekik csak egy mondat kell (remélem volt benne legalább egy érthető :P)

Szóval.....ha véletlenül egy ilyen Népszámlálással kapcsolatos műsorra tévedsz a tv-ben, akkor .....NE NÉZD MEG.....mert nagyon GÁZ VAGYOK BENNE....ha nevetni akarsz....akkor megengedem....persze nem tudom, hogy bele-vágtak-e egyáltalán :D

KÖSZI

Ui: a peches napnak még nincs vége. 
A blogger nem enged képet feltölteni az oldalamra.....pedig még alig töltöttem fel képet.....de mostmár új emailcímet sem enged csinálni.....nem értem.....azt írja folyamatosan, hogy GYEREK VAGYOK, pedig már rég nem vagyok az :D :D :D 
Nincs mit tenni, túlélem a MÁT, és holnap SZERENCSÉS leszek :D

2011. szeptember 25., vasárnap

Így szép az élet

Tényleg, nincs olyan hét, amikor ne történne valami vicces....az élet már csak ilyen....de talán jobb is így :)
Tehát jöjjenek a sztorik:


Első:


Nővéremmel éppen egy lánybulira mentünk....inkább siettünk, hogy kiérjünk a tőlünk egy buszmegállóra levő Blahára....
Már nagyon szomjas voltam, és elővettem a táskámból egy kis 2,5 dl-es műanyag üveget, amit még reggel ásványvízzel töltöttem meg. Ahogy le akartam csavarni a kupakját...egyszer csak egy hatalmas robbanást hallottam, a kupak pedig kirepült a kezemből....föl az égbe, és valahol 5 méterre tőlünk landolt a földön. Nagyon megijedtem, de egyben vicces is volt, mintha egy pezsgő dugója robbant volna ki. Ilyet még nem tapasztaltam hogy az ásványvíz is robban.... :) Persze a körülöttünk állók mind nevettek...és mi is.


Második:


Tegnap ismét hoztam a formám.....kimentünk Pomázra, ahol - egy túl korai, vagy inkább megkésett - gyereknapot tartottak (ezt már sosem tudjuk meg:).
Egy vékony lila virágos nadrágban, hozzá fehér ujjatlanban, és egy fekete balettcipőben mentem. Gondoltam ez így jó lesz. Már lassan véget ért a program, mikor egy lépés után azt éreztem, hogy valami nem stimmel. Mintha gumipapucsban lennék...olyan minta elhagytam volna a cipőm...lenéztem....és valóban majdnem elhagytam a cipőm talpát :)
Mit volt mit tenni....sajnos :D ....új cipőt kellett venni....kaptam is egy jól kinézőt....olyat amit most minden boltban árulnak(olyan kamásli szerűt)
Utána öcsémnek vettünk egy tál főzeléket. Miközben sorban álltunk a főzelékfalónál az előttünk levő apuka véletlen leejtette a mobilját....ami nagy csörömpöléssel darabokra esett....gyorsan segíteni akartam....lehajoltam hát a hátlapért....de ahogy fel akartam venni....egyszer csak kiugrott a kezemből és még messzebbre repült (vagyis ahelyett hogy felvettem volna...még messzebbre dobtam).
Másodszorra már sikerült megfognom a kis fémdarabot, és visszaadni gazdájának....mindenki nevetett...a tulajt is beleértve :)

Mi történt?

Ó annyi minden történt a héten, amit le szerettem volna írni....de valahogy sehogy sem tudtam időt szakítani. Szinte minden este csak bezuhantam az ágyba, és aludtam....esetleg megnéztem, hogy történt-e valami Fészen :D


Rengeteg dolog történt...csak nagy vonalakban leírok párat, ami még eszembe jut....


Készítettem egy új kisfilmet....egy mese, rá rajzfilm....úgy érzem új  korszak következett be filmvágó életemben :)


Tegnap gyereknap volt Pomázon, ahol mint Palánta jelentünk meg. Végre megint hódolhattam szenvedélyemnek, és arcot festhettem. Igaz csak bohócokat...azért ez is izgalmas volt. Mivel elfogyott a fehér festék és Robi (alias Szomori) arcának nagy részét fehér festék fedte....nos ami fehér volt, most sárga lett, és rájöttem hogy így sokkal cukibb...asszem marad ez a változat máskor-ra is....szerintem az összes brazil megirigyelte volna az arcát :D....
A gyereknapon volt bohócdarab, táblarajz, zene ......és soksok palancsinta :D a legjobb az volt, hogy nem kellett megszenvedni a palacsintáért, csak enni. Mivel ha nekilátok sütni, biztos hogy ott állok egy órát....mindenem palacsinta szagú lesz...és körülbelül 1 db-ot tudok enni, mivel az elkészültek azon nyomban elfogynak......


Tegnap előtt: pénteken....kint zenéltünk a Deák-téren.
A 4D Újdimenzió zenekarunk egy része kiment az utcára zenélni az embereknek, és beszélni Istenről, és Jézus Krisztusról. Sokan megálltak, hallgatták, fotóztak, kameráztak.
Csodálatos volt, hogy úgy tudtunk ott is zenélni, mint ahogy a gyülekezetben szoktunk.
Történt egy csoda is:
Egy lány sokáig ült az egyik padon. Hallgatta a zenét. Majd odajött hozzánk, és azt mondta, hogy az alatt a szám alatt, amit éppen játszottunk teljesen elmúlt a hasfájása. Ez csoda. Gyógyulás. Látni kellett volna az arcát, azt az örömet, amivel mondta, hogy mi történt vele.....
Alig várom a következő ilyen alkalmat....nagyon élveztem...szóval ha netalán arra jársz pénteken...lehet hogy találkozunk... :D
Most ennyi....majd még írok...mert hát velem mindig történik valami vicces is.... :)

2011. szeptember 20., kedd

A hajóút

Ma volt szerencsénk részt venni egy protokolláris hajóúton. Heves szélviharban érkeztünk meg a Duna partjára.
Legszebb ruhánkban felszálltunk az Európa fedélzetére, melynek dísztermében már nyüzsögtek az emberek. Pincérek sétáltak üdítőkkel és kávéval teli tálcákkal a kezükben.


Ez a luxus hajó adott otthont a Remény Fesztivál beharangozó ceremóniájának, melyen igen előkelő emberek képviseltették magukat, mint például Budapest polgármestere (képviselőn keresztül).


A szokásos kis csapatunk (Eszter Robi Hanna) hamar megtalálta helyét a sorok között. 
Sajnos belül foglaltunk helyet, közülünk is Robi ült a kijárathoz legközelebb. Kértük, hogy hozzon nekünk valami üdítőt, mivel igen megszomjaztunk. 
Nem nagyon akart kifáradni a fiatalember, és leintett egy arra közeledő pincért. Megszerzett tőle két pohár gyümölcslevet.....és ekkor......ahogy átnyújtotta kezembe az almalevet kiömlött. Rá a ruhámra, és kis híján az előttünk ülő vendég nyakába....szerencsére az az ember megúszta....én és az előttünk levő szék viszont nem......már megint....mint mindig, amikor fontos helyre megyek történik valami kis malőr.... :D


Már kezdem ezeket az eseteket védjegyemnek érezni :P


Nos a továbbiakban simán ment minden. Mindenki udvariaskodott, szónokolt...hosszú órákon át. Ez után következett a csodálatos fogadás. Fehér damaszttal borított kerekasztalok, catering szendvicsek, saláták, édességek, tökéletes felszolgálás, kávé....minden ami szem-száj ingere. 
Mióta kijártam a főiskolát, minden ilyen rendezvényt szakmai szemmel nézek....és mondhatom tökéletes volt.



Ennyi mára.....majd még jelentkezem!


Ja...és vettem ma 3 új hajvirágot (össze lehetett válogatni)...ezek a kedvenceim....most....olyan Hannásak :D

2011. szeptember 19., hétfő

...Ilyen nincs ....2. felvonás

Általában szeretem a hétfőket, de ez a mai különösen fárasztó volt. Ugyanis stúdióztunk. És az nagy koncentrációt igényel.
Végre eljött a délután......és....mehettem orvoshoz :)


Ugyanis rettenetesen köhögök, és holnap egy VIP fogadásra kell mennem. Nos nem lehet, hogy két kézfogás között nagyokat köhögök a kezembe, aztán széles mosollyal újra nyújtom valakinek a kezem.... kicsit rosszul érezném magam....
Már azt hittem hogy kigyógyultam a hörgő gyulladásból....most mégis ismét meglátogattam a gégész nénit :(


Szörnyű volt, ahogy lenyomta a torkomon azt a kis tükröt, hogy megnézze mi is van bent..... nem láthatott túl sok jót, mert ismét antibiotikumot kaptam.


Na mindegy, ezt is túl éltük.
Ez után jött a jobb rész....a gyros.


Egyébként szerintem nincs olyan magyar ember, aki ne olvasná a gyros-t gyors-nak :)
Ez csak akkor baj ha egy kínai gyors büfé áll egy gyros-os mellett. És az ember összetéveszti a kettőt...


Szerencsére mi nem tettük....de megvettük a gyros-okat.
Leültünk. Szépen sütött a nap. Meleg volt. A hely tökéletes volt arra, hogy kényelmesen elfogyasszuk az 580 ft-ért megszerzett élelmünket. 
Azt hittem hogy minden zökkenőmentes lesz.....egy ideig. Aztán jöttek a darazsak.


Lehet hogy ez volt az üzlet tulaj taktikája, hogy gyorsan cserélődjenek a helyek a gyors étkezdében....nem tudom. De azt igen, hogy ismét csak az én gyros-om kellett a darazsaknak. Pedig ott volt még az enyémen kívül még másik kettő is. Nem értem, de mindig utolérnek ezek a vicces helyzetek. Fáradságos és hosszadalmas küzdelem után én győztem....
Ja...és szerencsére nem én sikítottam a darázstól, hanem a nővérem :D :D :D

2011. szeptember 15., csütörtök

....Ilyen nincs....

Ismét baj van a mobilommal....már egy korábbi bejegyzésben meséltem a mobilokhoz fűződő viszontagságos kapcsolatomról. Azt hittem, hogy ezzel az xperia minivel új periód kezdődik az életemben....tévedtem.


Azt már megszoktam, hogy a saját telefonszámom hívogat. Sőt, a mostani telefonomnál már fel is készültem az ilyesfajta eshetőségekre. Beírtam a saját számomat, mellé a nevet : ÉN....még képet is tettem hozzá, hogy mindenkinek tudjam bizonyítani, hogy ez tényleg az én telefonszámom. Sokan nevettek már rajta.


A másik szokása még ennél is viccesebb. Történetesen mikor valaki keres/fölhív...jelzi...eddig még semmi különös.....a furcsaság ott kezdődik, hogy mielőtt még fölvenném bekapcsol a vonal, és mindent hallok, ami a vonal túl felén történik, anélkül, hogy az illető ebből valamit is sejtene. Mint egy igazi kém telefon.


Ez csak olyankor ciki, mikor az ember táskája egyszer csak elkezd horkantani, szuszogni, szörcsögni, kiabálni legjobb esetben szimplán beszélni. És mindenki ezt hallgatja a környezetében.


Ilyenkor jön az a jelenet, hogy kapkodva igyekszem kiszedni a telefont a táskámból...(persze ez sosem sikerül, mert ha nagyon akarok sietni, akkor mindent kétszer olyan hosszú ideig csinálok...mert elrontom a nagy sietségben)...mikor sikerült előkaparnom, nagy elnézések közepette gyorsan lenyomom.


Egyszer voltam az egyik csoporttársamnál. Lent pingpongoztunk a pincében. A táskám benne a telefonnal fent maradt az emeleten, ahol a csoporttársam apukája és tesója tévézett.


Egyszer csak megjelent lent a tesóóó, és azt mondta:
"Valakinek beszél a táskája, férfi hangon."


Na rögtön tudtam, hogy ez csak az enyém lehet. Felmentem megnézni....apukám keresett...hát igen, ki tudja mit hallhattak a tévé nézők......ezt már sosem tudjuk meg....sem én....sem apukám :D
hát ez az én "csodás" telefonom

Americana

Elég zsúfolt volt az elmúlt két nap. Olyannyira, hogy nem is jutottam géphez....ez rögtön meglátszott a  blogom "nézettségén" is :) rohamosan visszaesett. De nem számít mert nem is azért írom...


Szóval járt nálunk egy amerikai fiatalokból álló csapat, akiket az elmúlt két napban "gardedámoztunk".
Élvezetes elfoglaltság volt, mivel nagyon vidámak és viccesek voltak, többször meghívtak enni....és velünk stúdióztak (ez azt jelenti, hogy bejöttek a misszió stúdiójába és vokáloztak az újonnan felvett angol nyelvű dicsőítő dalunkra- nem volt rossz hangjuk)


Egyikük egy olasz volt. Szegénynek képtelen voltam megjegyezni a nevét. Giacomo-Giovanni....hasonló nevek, de ő csak a Giovanni-t birtokolta. Folyamatosan gondolkoznom kellett. Az adu mindig az volt, hogy melyik névhez lehet a Puccini vezetéknevet párosítani. Amelyikhez nem AZ AZ IGAZI. Nos ezek után minden egyes beszélgetés előtt fél perces csöndet tartottam, hogy végig gondoljam....Giacomo Puccini...nem...akkor.....Giovanni... yes! Amikor pedig elfelejtettem gondolkozni, meg volt az eredménye....Giovanni....az eredmény az lett, hogy én Sarah voltam, a nővéremet meg Laura :D....míg meg nem tanultuk a nevét. Miután felírtam a kezemre, sikerült :)


Nos még sok mindent írhatnék erről a két napról, de nem lenne aki elolvasná, mert olyan hosszú lenne.


Ui: Mostanában sokat hallgatok angol szövegeket, mivel szakmai nyelvvizsgáznom kell....tegnap este, miután hazavittük az angolokat...azon gondolkoztam, hogy elfelejtettem hallgatni a shuffel-met....és hogy fogok így fejlődni.....aztán jöttem rá, hogy egész nap angolt hallgattam :D
és jöjjön pár kép, amit csórtam a Csodaéletünk blogról...mivel én elfelejtettem fotózni.....inkább élveztem a hangulatot :)
Adam

Giovanni ( or Giacomo:)

Faith

a nagy csapat - the great team






:)







2011. szeptember 13., kedd

Ne bánts, inkább ölelj - mese

Volt egyszer egy kisfiú. Tele volt életenergiával. Folyton kitalált valami huncutságot, amivel mosolyt csalt a körülötte élők arcára. Emellett segítőkész volt, mindig észrevette, hogy hol a munka. Szeretett felmosni, söprögetni, nehéz csomagokat cipelni. Mindezt azért tette, hogy örömet szerezzen. 


Csak hogy ő is, mint minden ember bosszantható volt. Ha jöttek a nagyok.....akkor velük együtt jöttek a bajok is. Sokszor a játék sírásba, kiabálásba torkollott. És a kisfiú nem tudta feldolgozni a feszültségeket. Ilyenkor továbbadta ő is továbbadta, amit kapott....pont úgy viselkedett, mint ahogy vele viselkedtek. Tudta, hogy ez nem jó, de nem tudta hogy változzon meg. 


Egy nap a kisfiút ismét felbosszantották, és nagyon mérges volt. Fájt neki az igazságtalanság, és magában morgott....
 - Persze már megint. Velem mindig ezt csinálják. Nem igaz. Csak azért mert kisebb vagyok. Bár már nagy lennék..... - gondolta.


Miközben így morfondírozott magában, odalépett hozzá a nővére, aki látta az eseményeket és meg akarta vigasztalni. A kisfiú automatikusan kislisszant a karjai közül, és ellökte magától. 
- Hagyjál - mondta nővérének.


Nővére nagy szemekkel ránézett és halkan csak ennyit mondott:
- Ne bánts......inkább szeress és ölelj.


A kisfiú szívében valami melegség kezdett szétáradni. Egyre jobban átvette az uralmat az érzései felett. Ez volt az irgalom. Lassan visszafordult, és látta, ahogy a lány széttárt karokkal áll előtte, várva hogy megölelje. 
A kisfiú nem tudta tovább visszatartani szeretetét, és odarohant nővéréhez, beleugrott a karjaiba, és erősen magához szorította. Már el is felejtette, hogy miért volt mérges. Újra képes volt szeretni.


Ez a mondat mindig működött....mit egy varázsszó. Meglágyította a kemény szívet, mert amikor a kisfiú így megölelte nővérét, mindig engedett az irgalmasságnak, ahelyett, hogy megkeményítette volna a szívét.

2011. szeptember 11., vasárnap

Itt az M1 műsora

Egy korábbi bejegyzésemben meséltem arról, hogy nálunk (Palántánál) járt az M1 forgatócsoportja.


Nos itt az eredmény. Nagyon-nagyon jó lett, ami köszönhető a vágónak, mivel tudjuk, hogy egy film lelkülete nagyon függ a vágásoktól, hogy mely mondatok kerülnek ki, és melyek maradnak bent. Hát itt az összes fontos mondat benne maradt, és csodás lett a műsor. A vége felé 11: 51- nél én is megjelenek a háttérben egy pillanatra....épp a fotókat nézem a gépemen, sárga póló, és virág a hajban (mint mindig :).
Benne vagyok a tévében :D :D :D ....bár ez nem számít.
Nos itt a teljes adás, jó szórakozást:

http://videotar.mtv.hu/Videok/2011/09/11/13/A_sokszinu_vallas_2011_szeptember_11_.aspx

Kedves Olvasó :)





Neked hála túl léptem a 2000 oldalmegnyitást. :)


Számomra ez nagy dolog, hiszen nem rég még azon gondolkoztam, hogy teljesen felhagyok a blogírással. 
Valahogy nem volt az igazi....aztán mégis csak rászántam magam.
Elkezdtem leírni a meséket, amiket kitaláltam a gyerekeknek és ez szárnyakat adott....


Köszönöm, hogy olvasod :)

2011. szeptember 10., szombat

Na ezen is túl vagyok :)

Túlestem ismét egy beiratkozáson....de hogy érthető legyen kicsit korábbról kell kezdenem.

A nyár folyamán kaptam egy levelet, amelyben pályázatot hirdettek egy okj-s iskolába. Végigolvastam, é s megtaláltam benne, amit rég kerestem. MULTIMÉDIA...hát ez még nem lenne annyira jó...de ami utána jött....webdizájner, és animációkészítő...ez az ---ez kell nekem. Mivel már úgy is filmeket vágok, szeretném kiegészíteni animációkkal.

Nos telt múlt az idő, és a pályázat leadási határidő vészesen közeledett. Eljött augusztus 25-e, az utolsó nap....és én még mindig nem adtam le....persze mint mindig az utolsó pillanatban, gyorsan kitöltöttem a pályázati lapot,és elküldtem.

Innentől jött a várakozás. Hogy elfogadják-e vagy sem. Istennek köszönhetem (mert imádkoztam érte:) hogy elfogadták.

Ma volt a beiratkozás napja. 
Mint mindig megint hoztam a formám. Először is, majdnem lecsúsztam a beiratkozásról, mert elnéztem az időpontot. Az utolsó pillanatban néztem meg újra a papírt, és láttam, hogy egy órával korábban kell menni. Rohantam....még diákképet is kellett csináltatnom. Beültem az erre a feladatra létrehozott bódéba. Igyekeztem normális fejet vágni....nem sikerült....hát ez van....a diákra csak jó lesz.

Végre hosszú út után eljutottam a tett helyszínére. Nem tudtam hol a művelődési ház, és az általános iskola ajtaján kopogtattam, és csöngettem....aztán vettem észre, hogy pont szemben van az épület.

1. Éppen az adataimat írtam a hivatalos papírokra, mikor rájöttem, hogy elfelejtettem 3 felbélyegzett, megcímzett borítékot hozni. Na tessék....mindenre annyira figyeltem...és mégis megint kimaradt valami. Szerencsére a portásnéni adott 3 borítékot. 

2. Elkezdtem megcímezni....persze miután már ráírtam mindent, akkor jöttem rá, hogy fejjel lefelé címeztem meg az egészet....akkor már csak nevettem az egészen. De még mindig nem volt bélyegem. 
Mikor sorban álltam a beiratkozáshoz, a mögöttem állóval sikerült üzletelnem :), és szereztem három megbélyegzett borítékot.

3. Mikor leültem az ügyintézőhöz, kiderült hogy még 4100 ft-ot be kkell fizetni. Na persze nálam nem volt annyi....majdnem ugrott az egész beiratkozás....de megszánt a suli igazgatója és kölcsönadott.

Mikor végre kiléptem az épületből, örömmel szívtam be a friss levegőt. Mégis csak sikerült :D

2011. szeptember 9., péntek

A békebeli mákos rétes

Ma több jó dolog is történt, de a legjobbat szeretném elmesélni....


A címe: a Mákos rétes :D


" Meleg volt az idő. Az utcán kevés ember lézengett. Az ebédidőt legtöbben a hűs polgári lakásokban töltötték. Az egyik kapualj árnyékában két gyári munkás beszélgetett. Egy csinos, fiatal lány közeledett. Zöld pöttyös kosztümöt viselt. Fehér kesztyűt és magassarkút. Hóna alá szorította kis kézitáskáját. Kalapját virágok díszítették. Mikor  a kapualjhoz ért, a munkások megemelték sapkájukat. A hölgy zavarba jött, és karcsú kesztyűs kezével megigazgatta ondolált fürtjeit. A sarkon befordult. Még tíz lépés, és megérkezett. Az üzlet nagy üveg ajtaja nyitva állt, rajta szép kaligrafikus betűkkel kiírva: "CUKRÁSZDA"


A lány belépett. Körülnézett. Bent csak néhány ember ült, újságot olvasva, kávét szürcsölve. Az egyik sarokban fiatal pár beszélgetett. Akkoriban a cukrászda amolyan találka hely volt, fiatalok számára. 
A hölgy leült az egyik ablak melletti asztalhoz.


A pincér udvariasan hozzá lépett, és megkérdezte: "Mit hozhatok a kisasszonynak?"


A leány ráemelte nagy, kék szemeit, és ezt mondta: "Mákos rétest, és egy pohár vizet. Köszönöm"


A pincér meghajolt, és távozott, majd kisvártatva visszatért egy tálcával, amelyről gyakorlott mozdulatokkal helyezte a hölgy elé a vizet, s mákos rétest. Majd távozott.


A lány kinézett az ablakon,  a túlsó járdán egy öltönyös hivatalnok haladt el. A lány egy ideig figyelte,  ahogy a férfi gyaloglás közben fekete esernyőjével kocogtatta a földet.
Majd lenézett a tányérjára. Kesztyűs kezével a villáért nyúlt, és levágott egy darabot a süteményből....a szájához emelte. Becsukott szemmel élvezte a rétes utánozhatatlan ízét.....a sós, vajas tészta harmóniáját az édes, sűrű máktöltelékkel........Az igazi békebeli ízeket.......... "



 Nos ma én is így éreztem....mikor vettem egy mákos rétest a  Szív utcai cukrászdában. Ilyen finomat még soha nem  ettem, ajánlom mindenkinek ezt a helyet :D

Tantárgyfelvétel

Ma reggel  ki kellett utaznom "szeretett" főiskolámra, ügyet intézni.
Gondoltam, hogy ha nyolckor nyit a TO (Tanulmányi Osztály), akkor elég ha kb 8:10-re odaérek....még biztos nem lesznek sokan.....


Tévedtem. Kígyózó sor fogadott, ami biztos 1 órás várakozást jelentett. Nem baj. Mint mindig, most is velem volt a karácsonyra kapott shuffel-öm....teli angol szöveghallgatásokkal. Volt mivel töltenem az üres perceket.


Végre bejutottam, s mikor végeztem, már 1/4 tíz felé járt az idő. 
Megérte bemenni, mert fontos információkat tudtam meg a tantárgyfelvételről....úgyhogy rohantam haza, hogy le ne késsem a bejelentkezést.


Felszálltam a metróra az Örsön.
Leültem.
Kényelmesen, szellősen ültünk egymás mellett. Jobbra egy fiatal srác, balra egy idősebb néni. Szembe hasonló módon ültek az emberek. Egyszer csak egy hölgy szállt fel a metróra, és szembe befurakodott két - egymás mellett elég közel ülő- ember közé. Vicces látvány volt, ahogy egy pillanat alatt, úgy ültek a soron, mint a heringek, mozgási helyet sem hagyva egymásnak. Gondoltam, milyen jó hogy ezen az oldalon ültem le.


Még végére sem értem gondolataimnak, mikor megjelent egy néni, és pont ugyanaz az esemény játszódott le nálunk is, mint a szembe levő oldalon. Most már, mint a verebek a dróton, szorosan egymáshoz lapítva ültünk.
Mindenki a szembe levőt bámulta, vagy az újonnan felszállókat. 
Én pedig magamban mosolyogtam.....és vártam, hogy a szerelvény begördüljön a Keleti Pályaudvar című megállóba. :D


Ui: sikerült felvennem a tantárgyakat....szerintem én voltam az első a rendszerben...mivel 9:57-től kezdve folyamatosan az ujjam az egéren volt, és vártam, hogy a digitális óra 10:00-át mutasson :D

2011. szeptember 8., csütörtök

Az egértanya....és a mindenütt por

Nos a cím körülbelül fedi is a lakásunk mostani állapotát. Ugyanis festés van. Ha valaki átélt már ilyen fájdalmas procedúrát....az biztos tudja mivel jár az.


A történethez hozzá tartozik, hogy kb. egy hete voltam egy lakásban. Egy másik lakásban.....:) Hát ilyet még nem láttam. Valószínűleg a tulajdonosok akkor érkezhettek haza nyaralásból, de az biztos, hogy ruha hegyek, könyvhalmok, rumli, és rendetlenség volt mindenhol.


Nos, alig vártam, hogy hazaérjek, és rendet rakjak a szobámban...ugyanis nálam mindig akkor lesz káosz, ha megérkezik a mosott ruha. Ilyenkor egy idő míg feldolgozom a mosógép termékeit. Ezen a délutánon gyönyörű rendet tettem. Mindenkinek tetszett volna  a látvány.....éppen kezdtem kiélvezni a pillanatot, mikor...........jött a baj.


Este jött a hír, hogy festik a fiúszobát, és a nappalit. Kezdődött a kipakolás. A könyvtár (vagyis a nagyszoba:) felszámolása. És lassan, de biztosan a holmik 30%-a bevándorolt az én 5 nm2-es átmérőjű szobámba. Ez lett az EGÉRTANYA. De nem csak a holmik rendezkedtek be....hanem az öcséim is. 
Szépen hozták a táskáikat, kis tecnikai kütyüiket, holmijaikat, és.....ez lett az ügyeletes nappali. Szóval most a szobám két fotelból, és szivacsokból áll. :) Azért  hangulatos. 


Mindenütt por:
Beindult a munka. Festik a szobákat. Mindent kőpor fed. Még a kilincseket is....nap mint nap felmosással zárjuk az estét. És festékszag terjeng....aminek én örülök, mert szeretem a szagát. 

Erről jut eszembe...vannak szagok amiket nagyon szeretek: 

a dohos pince szaga, mikor megcsap....hmmmmmm....fincsi
a benzin szaga, mikor tankolunk....áhhh...az is nagyon jó
a könyvek szaga....főleg a régieké....hát most több nem jut eszembe, úgyhogy megyek is  :)


ui: majd készítek fotókat.....hogy az elképzelt képek mellett megjelenjen a valóság is :D
Nos itt vannak a fotók









Kedvenc dalom 2.


Ez a változat engem kicsit a Titanic-ra emlékeztet....sebaj, azért szép.

A kedvenc dalom 1.



Körülbelül két hete találtam egy dalt a youtube-on, amit újra és újra meghallgattam azóta.
Most ez a kedvencem.....egy ideig, aztán biztos jön egy még szebb, vagy mi írunk egy csodásat :D. A mostaninak nagyon szép a dallama, és a szövege is jó. Remélem neked is tetszeni fog :)

ui: egy másik bejegyzésbe belinkelek egy másik feldolgozást is....érdekes, hogy ugyanez a dal, és mégis teljesen más :)

2011. szeptember 7., szerda

:D

Volt már olyan veled, hogy úgy mentél az utcán, mintha megszűnt volna körülötted a külvilág? Mintha nem is ott lettél volna?

Nos velem szinte mindig ez van. Sokszor elmélyedek a gondolataimban, vagy igeverseken gondolkozom, vagy imádkozom, és egyszerűen megszűnik körülöttem a külvilág. 

Előfordult, hogy szembe jött velem a csoporttársam, és körülbelül öt métere volt tőlem, és nem vettem észre. Mikor már teljes erejéből lóbálta a karját, hogy észrevegyem.....hát végre észre is vettem.

De volt rosszabb is. Mikor gimiben mentünk a kötelező fogorvosi vizsgálatra (fúj fúj) csak néztem magam elé....előre.....és hirtelen ott termett egy irányjelző tábla. Nem tudom honnan jött oda, de találkoztunk. Én húztam a rövidebbet....lefejeltem. Vicces látvány lehetett. De már mentem neki bokornak, faágnak....ajtónak....fellöktem már kisgyereket....persze mindez véletlen sikerült...akaratlanul, csak úgy véletlenül.

Jobb lesz, ha most már mindig körülnézek. :)

Jack Jonson 5.rész

Az éjszaka nem telt nyugodtan. Sötét felhők gyültek az égre, süvített a szél, és elkezdett esni az eső. Mindenki azon fáradozott, hogy a vitorlákat bevonja. A hatalmas horgonyt egyszerre hatan lökték a tengerbe, hogy a hajót el ne vigyék a több méter magas hullámok. Az eső szakadt.

A kalózok teljes sötétségben dolgoztak. Csak a villámok fénye világította meg  csapzott alakjukat. Rettenetesen kimerültek a nagy munkában. 

Ruhájuk teljesen átázott az esőben és a hatalmas hullámokban. Éjfél tájban végre elállt a vihar. Eljött a rövid pihenés ideje. Minden elcsendesedett. Csak az őrségben levő matrózok csizmáinak egyenletes koppanását lehetett hallani. 

Hajnalban a vészjelző harang durva hangja riasztotta fel a legénységet mély álmából.
Mindenki, úgy ahogy volt - mezitláb, félmesztelenül, ingujjban- a fedélzetre tódult, hogy lássa mi a baj. 

A tengert köd borította, nehezen lehetett látni. A kalózok amennyire tudtak, kihajoltak a hajó oldalán és meresztgették szemüket, hogy valamit lássanak a homályban. 

Egy sötét árny, egy hajó körvonalai rajzolódtak ki a ködből. 
- Teljes harci készültség- harsant érdesen Robert Bart hangja, aki megtörte a feszült csendet. 
Mindenki észbe kapott. Rohantak a fegyverekért, puskákért, kardokért, betöltötték az ágyúkat, előkészítették az ágyúgolyókat. Pár percre úgy nézett ki a fedélzet, mint egy nyüzsgő hangyaboly. 

Sorra jelentettek a vezetők: 
- egyes kész…
- kettes ágyú kész…
- tűzérség kész…

Jack Jonson és Robert Bart a kormányos mellett álltak. Jonson kapitány  látcsövével pásztázta a vizet. 
- Eltűnt- szólt halkan, úgy hogy csak a fedélzet mester hallhatta szavait.
- Nem léphetünk addig, míg fel nem száll a köd…micsoda balszerencse…mintha minden ellenünk játszana…- mondta Bartnak.
- Csak a véletlenek játszanak össze- szólt Robert - ez a játszma még nincs veszve. Tudtuk, hogy jönni fognak, csak azt nem hogy ilyen hamar ide érnek.
Jack Jonson szemei tágra nyíltak. Most ébredt rá, hogy nem tévedt- Ezek szerint tényleg itt van a kincs….és még senki sem találta meg….mi másért jöttek volna ide -  suttogta Robert Bartnak.

- Amint felszáll a köd, ismét útra kelünk, de most csak hatan. Máshol lesz a kincs, nem a víz mélyén….szólj az embereknek - mondta Jack, és visszament a kabinjába.


Ha érdekel az előző négy rész: